BERNÁTH/Y SÁNDOR
VÉLETLEN DIAMONTÁZSOK, 1978
2025. DECEMBER 5. 19:00 FINISSZÁZS!
PÁTKAI ROZINA X BERNÁTHY ZSIGA - DIGITÁLIS BIZOTTSÁG LIVE
MEGTEKINTHETŐ: 2025. SZEPTEMBER 16. – 2025. NOVEMBER 7.
Bernáth/y Sándor 1978 második felében lázasan készült a Fiatal Képzőművészek Stúdiója fennállásának 20 éves jubileumi tárlatára. Izgatottságát több tényező is fokozta: egyrészt ez volt az első alkalom, hogy részt vehetett a Stúdió éves kiállításán, amelyet komoly presztízsűnek tartott; másrészt korábban még soha nem állított ki olyan rangos helyszínen, mint a Magyar Nemzeti Galéria; ráadásul a jubileumra kiírt újfajta pályázat – a résztvevő művészek egy-egy boxot vagy elhatárolt területet rendezhettek be – kifejezetten inspirálta.
Részvételét a megnyitó előtt majdnem betiltották: a szervezők csak annyit láttak, hogy mindenfélét összehordott a saját területére, majd azt lepellel letakarta, így elképzelni sem tudták, mi lesz belőle. Végül a Társasutazás – egyhelyben című boxában többféle technikával készült munkáját állította ki. Az installációban három fekete alapon fekete papírra rajzolt önarcképét is elhelyezte – gyermekként, tinédzserként és akkori énjét megörökítve –, továbbá a Véletlen diamontázsok című fotósorozatát, amelyet egy Kodak Carousel vetítőn láthatott a közönség. A sorozat két tekercs film egymásra fényképezésével jött létre: az első Leninvárosban készült a Kísérleti Műhelyben (némely képen művésztársai is felismerhetők), a második pedig Tatabányán, barátjánál, Lois Viktornál, ahol szinte holdbéli tájakat örökített meg. Az installáció része volt továbbá egy Leninvárosban készült üvegmű, valamint – a címre reflektálva – elhasznált villamosjegyekkel szórta tele a teret. A fénnyel is játszott: úgy állította be a világítást, hogy a lámpa időnként felkapcsolódjon, így váltakozva hol a kiállított tárgyak, hol a vetített képek váltak láthatóvá.
A Stúdió-kiállításon bemutatott Véletlen diamontázsok negatív változatát 1979 elején a franciaországi Royanban rendezett Salon international de la recherche photographique című kiállításra is beküldte. Ekkoriban főként fekete-fehér fotószekvenciákkal, hosszú expozíciós felvételekkel, nagylátószögű optikával és különféle experimentális eljárásokkal kísérletezett, gyakran a laborban továbbdolgozva képeit. E tevékenysége mindmáig nagyrészt feldolgozatlan. Legjobban sikerült munkái 1977-ben az Élet és Irodalom hetilap több számában is képmellékletként jelentek meg.
Zombori Mónika: Bernáth/y Sándor, Neon Galéria, Budapest, 2012 (átdolgozott részlet)
SÁNDOR BERNÁTH/Y
ACCIDENTAL SLIDE MONTAGES, 1978
ON VIEW: SEPTEMBER 16, 2025 – NOVEMBER 7, 2025.
In the second half of 1978, Sándor Bernáth/y was feverishly preparing for the 20th anniversary exhibition of the Studio of Young Artists. His excitement was heightened by several factors: it was the first time he could take part in the Studio’s annual exhibition, which he considered highly prestigious; he had never exhibited at such a distinguished venue as the Hungarian National Gallery; and the new type of call for entries for the jubilee—in which participating artists could arrange their own “box” or delimited space—was particularly inspiring to him.
His participation was nearly banned before the opening: the organizers saw only that he had piled all sorts of things into his allotted space and then covered it with a cloth, so they could not imagine what it would turn out to be. In the end, in his box entitled Társasutazás – egyhelyben (“Group Travel – In One Place”), he presented a range of works created with different techniques. The installation included three self-portraits drawn on black paper against a black background—depicting himself as a child, a teenager, and his present self at the time—as well as his photo series Accidental Diamontages, which the audience could view on a Kodak Carousel projector. The series was created by superimposing two rolls of film: the first taken in Leninváros at the Experimental Workshop (with some fellow artists recognizable in the images), the second in Tatabánya, at his friend Viktor Lois’s place, where he captured almost lunar landscapes. Also part of the installation was a glass piece made in Leninváros and, reflecting on the title, he scattered the space with used tram tickets. He also played with light: he set up the lighting so that the lamp would occasionally switch on, alternately revealing either the exhibited objects or the projected images.
The negative version of Accidental Diamontages, first shown at the Studio exhibition, was submitted in early 1979 to the Salon international de la recherche photographique in Royan, France. At that time, he was mainly experimenting with black-and-white photo sequences, long-exposure shots, wide-angle lenses, and various experimental procedures, often reworking his images further in the darkroom. This body of work remains largely unexplored to this day. His most successful works appeared in 1977 as photo supplements in several issues of the weekly paper Élet és Irodalom.
Zombori Mónika: Bernáth/y Sándor, Neon Gallery, Budapest, 2012 (revised excerpt)
A kiállítás megvalósulását az NKA támogatta.
The realisation of the exhibition was supported by the National Cultural Fund of Hungary.
VÉLETLEN DIAMONTÁZSOK, 1978
2025. DECEMBER 5. 19:00 FINISSZÁZS!
PÁTKAI ROZINA X BERNÁTHY ZSIGA - DIGITÁLIS BIZOTTSÁG LIVE
MEGTEKINTHETŐ: 2025. SZEPTEMBER 16. – 2025. NOVEMBER 7.
Bernáth/y Sándor 1978 második felében lázasan készült a Fiatal Képzőművészek Stúdiója fennállásának 20 éves jubileumi tárlatára. Izgatottságát több tényező is fokozta: egyrészt ez volt az első alkalom, hogy részt vehetett a Stúdió éves kiállításán, amelyet komoly presztízsűnek tartott; másrészt korábban még soha nem állított ki olyan rangos helyszínen, mint a Magyar Nemzeti Galéria; ráadásul a jubileumra kiírt újfajta pályázat – a résztvevő művészek egy-egy boxot vagy elhatárolt területet rendezhettek be – kifejezetten inspirálta.
Részvételét a megnyitó előtt majdnem betiltották: a szervezők csak annyit láttak, hogy mindenfélét összehordott a saját területére, majd azt lepellel letakarta, így elképzelni sem tudták, mi lesz belőle. Végül a Társasutazás – egyhelyben című boxában többféle technikával készült munkáját állította ki. Az installációban három fekete alapon fekete papírra rajzolt önarcképét is elhelyezte – gyermekként, tinédzserként és akkori énjét megörökítve –, továbbá a Véletlen diamontázsok című fotósorozatát, amelyet egy Kodak Carousel vetítőn láthatott a közönség. A sorozat két tekercs film egymásra fényképezésével jött létre: az első Leninvárosban készült a Kísérleti Műhelyben (némely képen művésztársai is felismerhetők), a második pedig Tatabányán, barátjánál, Lois Viktornál, ahol szinte holdbéli tájakat örökített meg. Az installáció része volt továbbá egy Leninvárosban készült üvegmű, valamint – a címre reflektálva – elhasznált villamosjegyekkel szórta tele a teret. A fénnyel is játszott: úgy állította be a világítást, hogy a lámpa időnként felkapcsolódjon, így váltakozva hol a kiállított tárgyak, hol a vetített képek váltak láthatóvá.
A Stúdió-kiállításon bemutatott Véletlen diamontázsok negatív változatát 1979 elején a franciaországi Royanban rendezett Salon international de la recherche photographique című kiállításra is beküldte. Ekkoriban főként fekete-fehér fotószekvenciákkal, hosszú expozíciós felvételekkel, nagylátószögű optikával és különféle experimentális eljárásokkal kísérletezett, gyakran a laborban továbbdolgozva képeit. E tevékenysége mindmáig nagyrészt feldolgozatlan. Legjobban sikerült munkái 1977-ben az Élet és Irodalom hetilap több számában is képmellékletként jelentek meg.
Zombori Mónika: Bernáth/y Sándor, Neon Galéria, Budapest, 2012 (átdolgozott részlet)
SÁNDOR BERNÁTH/Y
ACCIDENTAL SLIDE MONTAGES, 1978
ON VIEW: SEPTEMBER 16, 2025 – NOVEMBER 7, 2025.
In the second half of 1978, Sándor Bernáth/y was feverishly preparing for the 20th anniversary exhibition of the Studio of Young Artists. His excitement was heightened by several factors: it was the first time he could take part in the Studio’s annual exhibition, which he considered highly prestigious; he had never exhibited at such a distinguished venue as the Hungarian National Gallery; and the new type of call for entries for the jubilee—in which participating artists could arrange their own “box” or delimited space—was particularly inspiring to him.
His participation was nearly banned before the opening: the organizers saw only that he had piled all sorts of things into his allotted space and then covered it with a cloth, so they could not imagine what it would turn out to be. In the end, in his box entitled Társasutazás – egyhelyben (“Group Travel – In One Place”), he presented a range of works created with different techniques. The installation included three self-portraits drawn on black paper against a black background—depicting himself as a child, a teenager, and his present self at the time—as well as his photo series Accidental Diamontages, which the audience could view on a Kodak Carousel projector. The series was created by superimposing two rolls of film: the first taken in Leninváros at the Experimental Workshop (with some fellow artists recognizable in the images), the second in Tatabánya, at his friend Viktor Lois’s place, where he captured almost lunar landscapes. Also part of the installation was a glass piece made in Leninváros and, reflecting on the title, he scattered the space with used tram tickets. He also played with light: he set up the lighting so that the lamp would occasionally switch on, alternately revealing either the exhibited objects or the projected images.
The negative version of Accidental Diamontages, first shown at the Studio exhibition, was submitted in early 1979 to the Salon international de la recherche photographique in Royan, France. At that time, he was mainly experimenting with black-and-white photo sequences, long-exposure shots, wide-angle lenses, and various experimental procedures, often reworking his images further in the darkroom. This body of work remains largely unexplored to this day. His most successful works appeared in 1977 as photo supplements in several issues of the weekly paper Élet és Irodalom.
Zombori Mónika: Bernáth/y Sándor, Neon Gallery, Budapest, 2012 (revised excerpt)
A kiállítás megvalósulását az NKA támogatta.
The realisation of the exhibition was supported by the National Cultural Fund of Hungary.
Neon Galéria
HU 1065 Budapest
Nagymező u. 47.
2. emelet / 2nd floor
Nagymező u. 47.
2. emelet / 2nd floor
Hétfö – Péntek 14h – 18h
Monday – Friday 2pm – 6pm
Monday – Friday 2pm – 6pm