BERNÁT ANDRÁS
LÁVA
Megnyitó: 2023.02.28. 18:00
A kiállítást megnyitja: Dr. Konkoly Ágnes művészettörténész
Megtekinthető: 2023.03.01. - 2023.04.14.
A kiállításon Bernát András legújabb munkái láthatók.
!!! ÚJ HELYSZÍN !!!
Neon Galéria
1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 17.
Konkoly Ágnes: Mi ez?
Bernát András kiállítása elé (megnyitó szöveg)
Mi ez? Állandóan a fülembe lopakodó (?), fejemben ólálkodó (?) hang. Búg, lüktet, neszel. Csak abban vagyok biztos, hogy nem embertől származik és hogy egy ésszel feltörhetetlen algoritmus, hárítja az intellektualizálást – gyomortájékon szúr. Mindig velem van, van egy részem, amit folyton leköt, de én nem látok belé, oksági láncába – eltart magától. Olykor szekvenciákat vélek benne felfedezni. Lehet, hogy ez a szférák zenéje? Amire Orpheusz és a püthagoreusok zenével feleltek?
Fenséges: „minden meghatározási kísérletnek ellenáll”, eléri, hogy mindig kíváncsi, mindig éhes legyek: Tantalosz, ha már a görögöknél tartunk. Nem tudok nem odafigyelni, félek akkor kimaradnék valamiből, elmulasztanék valami fontosat. Mert ez tudósít, hogy minden mögött (alatt, felett?), ahol én, meg mindenki más tényked és nyüzsög, egy másmilyen összefüggés, a halandók számára láthatatlan tektonikus mozgás is mozdul – szellemi vagy anyagi valami ömlik, csúszik, gyűrődik, roppan, reped, nyomódik, áramlik, találkozik, simul. Nem úgy mozgatja magát, mint a lélek, ami véges és alig tud valamit és a tudást is gyakran összeveri a nemtudással, és vakon akar, hanem úgy, hogy végtelen: képes meghalasztani és megszülni is önmagát.
Valamilyen koncepció szcenírozza itt az energiákat, de úgy, mint mondjuk a mágneses erő: maga a processzus nem látszik, csak az okozat révén ismerjük fel. Érzékek, színek, gesztusok hermetikus érzésmezőket rajzolnak ki, amelyeknek mozaikszerű együttállásában széttartó érzésgörbéket tapogatunk le.
Nem ismerem, de mindig felismerem, jelt ad, velem van, érzem ahogy feszül csavarodik – izzik.
ANDRÁS BERNÁT
LAVA
Opening: 2023.02.28. 18:00
Opening speech: Dr. Ágnes Konkoly art historian
On view: 2023.03.01. - 2023.04.14.
The latest works of András Bernát will be exhibited.
!!! NEW LOCATION !!!
Neon Galéria
1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 17.
Ágnes Konkoly: What is this?
Overture for András Bernát’s exhibition
What is this I keep hearing? It is a voice, constantly creeping (?) into my ear, lurking (?) in my brains. It moans. It throbs. It rustles. All I know it is not human and cannot be deciphered, an algorithm warding off intellectualisation - it stabs me in the stomach. It is with me all the time, has become a part of me that keeps me busy, but I cannot get through to it, being unable to grasp its chain of causality - it takes care of itself. Sometimes I can convince myself I have just discovered some sequence. Could this be the music of the spheres? The one invoking the music of Orpheus and the Pythagoreans?
It is majestic, “resisting any attempt at attaching a definition to it”. It keeps me curious and hungry all the time. A Tantalus, while at Greek metaphors. I cannot ignore it, being terrified by the prospect of being left out of something or missing something important. It informs me about a tectonic motion, kept hidden from mortals, behind (or under or above) the plane where I and you and all the others swarm, going about our business, hinting at a spiritual or material IT flowing, slipping, creasing, crumpling, cracking, cracking, squeezing, flowing, meeting and adapting restlessly. It does not move like the soul, a finite entity with blind will that hardly knows anything and often confuses knowledge with ignorance, but by being infinite and as such capable of transcending and giving birth to itself.
There must be some concept here, providing a scenery for the energies, something like the magnetic force, where the process itself is not visible and is only perceivable through the cause. Sensations, colours and gestures draw out hermetic fields of sensations and the viewer may trace disjointed curves of emotions in their mosaic-like interplays.
I can never know it but I can always recognise it, as the thing signalling me and being with me all the time. I can sense its tension and writhing – it glows.
(translated by Hajnalka Tréfás)
A kiállítás megvalósulását az NKA támogatta.
The exhibition were supported by the National Cultural Fund of Hungary (NKA).
LÁVA
Megnyitó: 2023.02.28. 18:00
A kiállítást megnyitja: Dr. Konkoly Ágnes művészettörténész
Megtekinthető: 2023.03.01. - 2023.04.14.
A kiállításon Bernát András legújabb munkái láthatók.
!!! ÚJ HELYSZÍN !!!
Neon Galéria
1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 17.
Konkoly Ágnes: Mi ez?
Bernát András kiállítása elé (megnyitó szöveg)
Mi ez? Állandóan a fülembe lopakodó (?), fejemben ólálkodó (?) hang. Búg, lüktet, neszel. Csak abban vagyok biztos, hogy nem embertől származik és hogy egy ésszel feltörhetetlen algoritmus, hárítja az intellektualizálást – gyomortájékon szúr. Mindig velem van, van egy részem, amit folyton leköt, de én nem látok belé, oksági láncába – eltart magától. Olykor szekvenciákat vélek benne felfedezni. Lehet, hogy ez a szférák zenéje? Amire Orpheusz és a püthagoreusok zenével feleltek?
Fenséges: „minden meghatározási kísérletnek ellenáll”, eléri, hogy mindig kíváncsi, mindig éhes legyek: Tantalosz, ha már a görögöknél tartunk. Nem tudok nem odafigyelni, félek akkor kimaradnék valamiből, elmulasztanék valami fontosat. Mert ez tudósít, hogy minden mögött (alatt, felett?), ahol én, meg mindenki más tényked és nyüzsög, egy másmilyen összefüggés, a halandók számára láthatatlan tektonikus mozgás is mozdul – szellemi vagy anyagi valami ömlik, csúszik, gyűrődik, roppan, reped, nyomódik, áramlik, találkozik, simul. Nem úgy mozgatja magát, mint a lélek, ami véges és alig tud valamit és a tudást is gyakran összeveri a nemtudással, és vakon akar, hanem úgy, hogy végtelen: képes meghalasztani és megszülni is önmagát.
Valamilyen koncepció szcenírozza itt az energiákat, de úgy, mint mondjuk a mágneses erő: maga a processzus nem látszik, csak az okozat révén ismerjük fel. Érzékek, színek, gesztusok hermetikus érzésmezőket rajzolnak ki, amelyeknek mozaikszerű együttállásában széttartó érzésgörbéket tapogatunk le.
Nem ismerem, de mindig felismerem, jelt ad, velem van, érzem ahogy feszül csavarodik – izzik.
ANDRÁS BERNÁT
LAVA
Opening: 2023.02.28. 18:00
Opening speech: Dr. Ágnes Konkoly art historian
On view: 2023.03.01. - 2023.04.14.
The latest works of András Bernát will be exhibited.
!!! NEW LOCATION !!!
Neon Galéria
1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 17.
Ágnes Konkoly: What is this?
Overture for András Bernát’s exhibition
What is this I keep hearing? It is a voice, constantly creeping (?) into my ear, lurking (?) in my brains. It moans. It throbs. It rustles. All I know it is not human and cannot be deciphered, an algorithm warding off intellectualisation - it stabs me in the stomach. It is with me all the time, has become a part of me that keeps me busy, but I cannot get through to it, being unable to grasp its chain of causality - it takes care of itself. Sometimes I can convince myself I have just discovered some sequence. Could this be the music of the spheres? The one invoking the music of Orpheus and the Pythagoreans?
It is majestic, “resisting any attempt at attaching a definition to it”. It keeps me curious and hungry all the time. A Tantalus, while at Greek metaphors. I cannot ignore it, being terrified by the prospect of being left out of something or missing something important. It informs me about a tectonic motion, kept hidden from mortals, behind (or under or above) the plane where I and you and all the others swarm, going about our business, hinting at a spiritual or material IT flowing, slipping, creasing, crumpling, cracking, cracking, squeezing, flowing, meeting and adapting restlessly. It does not move like the soul, a finite entity with blind will that hardly knows anything and often confuses knowledge with ignorance, but by being infinite and as such capable of transcending and giving birth to itself.
There must be some concept here, providing a scenery for the energies, something like the magnetic force, where the process itself is not visible and is only perceivable through the cause. Sensations, colours and gestures draw out hermetic fields of sensations and the viewer may trace disjointed curves of emotions in their mosaic-like interplays.
I can never know it but I can always recognise it, as the thing signalling me and being with me all the time. I can sense its tension and writhing – it glows.
(translated by Hajnalka Tréfás)
A kiállítás megvalósulását az NKA támogatta.
The exhibition were supported by the National Cultural Fund of Hungary (NKA).