ÖTVÖS ZOLTÁN
MI HÁT AZ IDŐ?
MEGNYITÓ: 2025. ÁPRILIS 15. 19:00
MEGNYITJA: MÉLYI JÓZSEF MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ ÉS ORBÁN GÁBOR GITÁRMŰVÉSZ
MEGTEKINTHETŐ: 2025. ÁPRILIS 16. – 2025. MÁJUS 16.
A Nyár utcában laktak egy sarokházban, ahol minden tágas volt, és békésen sütött be délutánonként a nap. Egy évszázadon át változatlan volt a konyhából áradó kávé- és süteményillat. A falakba ivódott a fénnyel a nagyszoba cserépkályhájának korma-füstje is. Az illatok, fények hangok összefonódtak mint a vastagszőnyegek rojtjai. A lakás hétköznapjait néha megszakította egy-egy ünnep frissen nyitott uborka- és lekvárillattal. A szobák ártalmatlan melegségébe rendszeresen behatoltak az utcák eszméi, melynek eredményei mindig kedvezőtlenül alakultak. A külvilág eseményei után folyamatosan remélték, hogy viszontlátják a múltat, újra becsönget hozzájuk. Amikor már nem remélték a múlt viszontlátását, akkor veszteségük kárpótlására újabb hívatlan eszmék csöngettek be hozzájuk, majd nevetve beszélték el neki régi történeteiket, és már új dalokat énekeltek láthatatlan kórusok. Továbbra is fény- és a süteményillat pihent a szobákban.
A kiállítás a XX. századnak és Budapestnek a változásait mutatja be egy grafikai sorozaton keresztül, ahol a történelem folyamatosan, láthatatlanul felülbélyegez látható tereket és emberi életeket. Ennek a láthatatlan változónak és látható állandónak a megjelenítése képeim tárgya. Ahol zálogba tesszük a múltat, amit a jövővel váltunk ki, ahol az elveszíthető javak el is vesződnek, és ahol meglepetésszerűen tapinthatóvá válik ellenfényben a láthatatlan, míg lehunyt szemhéjunk mögül is.
2025.03.15.
Ötvös Zoltán
ZOLTÁN ÖTVÖS
SO, WHAT IS THE TIME?
OPENING: 15. APRIL 2025 7.p.m.
OPENING SPEECH: JÓZSEF MÉLYI ART HISTORIAN, GÁBOR ORBÁN GUITAR ARTIST
ON VIEW: 16. APRIL 2025 – 16. MAY 2025
They lived on Nyár Street in a corner house where everything was spacious, and the afternoon sun shone in peacefully. For a century, the scent of coffee and pastries drifting from the kitchen remained unchanged. The soot-smoke of the tiled stove in the living room was absorbed into the walls along with the light. Scents, lights, and sounds intertwined like the fringes of thick carpets. The ordinary days of the apartment were sometimes interrupted by a holiday, bringing the fresh scent of cucumbers and jam. The harmless warmth of the rooms was regularly invaded by the ideas of the streets, the outcomes of which always turned out unfavorably. After the events of the outside world, they constantly hoped to see the past again, to hear it ring the doorbell once more. When they no longer hoped to see the past return, new, uninvited ideas rang the bell to make up for their loss, laughing as they told them old stories and sang new songs through invisible choirs. The scent of light and pastries still lingered in the rooms.
The exhibition presents the transformations of the 20th century of Budapest through a series of graphic works, in which history continually, invisibly re-stamps visible spaces and human lives. The subject of my images is the representation of this invisible variable and visible constant. A place where we pawn the past and redeem it with the future, where the goods that can be lost are indeed lost, and where, surprisingly, the invisible becomes tangible in backlight, even from behind our closed eyelids.
15.03.2025.
Zoltán Ötvös
MI HÁT AZ IDŐ?
MEGNYITÓ: 2025. ÁPRILIS 15. 19:00
MEGNYITJA: MÉLYI JÓZSEF MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ ÉS ORBÁN GÁBOR GITÁRMŰVÉSZ
MEGTEKINTHETŐ: 2025. ÁPRILIS 16. – 2025. MÁJUS 16.
A Nyár utcában laktak egy sarokházban, ahol minden tágas volt, és békésen sütött be délutánonként a nap. Egy évszázadon át változatlan volt a konyhából áradó kávé- és süteményillat. A falakba ivódott a fénnyel a nagyszoba cserépkályhájának korma-füstje is. Az illatok, fények hangok összefonódtak mint a vastagszőnyegek rojtjai. A lakás hétköznapjait néha megszakította egy-egy ünnep frissen nyitott uborka- és lekvárillattal. A szobák ártalmatlan melegségébe rendszeresen behatoltak az utcák eszméi, melynek eredményei mindig kedvezőtlenül alakultak. A külvilág eseményei után folyamatosan remélték, hogy viszontlátják a múltat, újra becsönget hozzájuk. Amikor már nem remélték a múlt viszontlátását, akkor veszteségük kárpótlására újabb hívatlan eszmék csöngettek be hozzájuk, majd nevetve beszélték el neki régi történeteiket, és már új dalokat énekeltek láthatatlan kórusok. Továbbra is fény- és a süteményillat pihent a szobákban.
A kiállítás a XX. századnak és Budapestnek a változásait mutatja be egy grafikai sorozaton keresztül, ahol a történelem folyamatosan, láthatatlanul felülbélyegez látható tereket és emberi életeket. Ennek a láthatatlan változónak és látható állandónak a megjelenítése képeim tárgya. Ahol zálogba tesszük a múltat, amit a jövővel váltunk ki, ahol az elveszíthető javak el is vesződnek, és ahol meglepetésszerűen tapinthatóvá válik ellenfényben a láthatatlan, míg lehunyt szemhéjunk mögül is.
2025.03.15.
Ötvös Zoltán
ZOLTÁN ÖTVÖS
SO, WHAT IS THE TIME?
OPENING: 15. APRIL 2025 7.p.m.
OPENING SPEECH: JÓZSEF MÉLYI ART HISTORIAN, GÁBOR ORBÁN GUITAR ARTIST
ON VIEW: 16. APRIL 2025 – 16. MAY 2025
They lived on Nyár Street in a corner house where everything was spacious, and the afternoon sun shone in peacefully. For a century, the scent of coffee and pastries drifting from the kitchen remained unchanged. The soot-smoke of the tiled stove in the living room was absorbed into the walls along with the light. Scents, lights, and sounds intertwined like the fringes of thick carpets. The ordinary days of the apartment were sometimes interrupted by a holiday, bringing the fresh scent of cucumbers and jam. The harmless warmth of the rooms was regularly invaded by the ideas of the streets, the outcomes of which always turned out unfavorably. After the events of the outside world, they constantly hoped to see the past again, to hear it ring the doorbell once more. When they no longer hoped to see the past return, new, uninvited ideas rang the bell to make up for their loss, laughing as they told them old stories and sang new songs through invisible choirs. The scent of light and pastries still lingered in the rooms.
The exhibition presents the transformations of the 20th century of Budapest through a series of graphic works, in which history continually, invisibly re-stamps visible spaces and human lives. The subject of my images is the representation of this invisible variable and visible constant. A place where we pawn the past and redeem it with the future, where the goods that can be lost are indeed lost, and where, surprisingly, the invisible becomes tangible in backlight, even from behind our closed eyelids.
15.03.2025.
Zoltán Ötvös