VÁSÁRHELYI ISKOLA - A MAGYAR ÚJREALIZMUS
Művek az 1950-es és 60-as évekből.
Erdős Péter, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc, Kurucz D. István, Kajári Gyula, Németh József, Szalay Ferenc, Szurcsik János, Zoltánfy István
Megtekinthető: 2023. december 11. – 2024. április 19.
A kiállításhoz kapcsolódan jelenik meg
Tóth Károly: Vásárhelyi iskola - a magyar újrealizmus című könyve.
Könyvbemutató: 2024. május 14. 17:00
Írók Boltja (1061 Budapest, Andrássy út 45.)
A vásárhelyi iskola néven ismertté vált művészcsoport fontos szerepet töltött be a hatvanas évek magyar művészetében, amely a szocialista realizmus sokkja után a realizmus megújításának lehetőségeit kereste. A vásárhelyi iskola ezen a néven sohasem állított ki együtt, de művészei tucatnyi kiállításon szerepeltek közösen, jellegzetes karaktert adva e korszak államilag is támogatott művészetének. A 20. század második felének magyarországi képzőművészetét vizsgáló művészettörténeti kutatás az utóbbi három évtizedben kevés esetben tett arra kísérletet, hogy a Kádár-korszak képzőművészetének teljes spektrumát feltárja és bemutassa. Sok esetben azt tapasztaljuk, hogy bizonyos irányzatok, művészcsoportok, tendenciák korabeli helyzetüknél erőteljesebben jelennek meg a kutatásban, mások viszont jelentősen alul vannak reprezentálva. Az utóbbi egy évtizedben fontos feldolgozások születtek, amelyek sokrétű elemzésekkel igyekeznek feltárni a korszakot, ám teljes, monografikus, a kulturális és művészeti élet minden szegmensét bemutató összefoglalás és értékelés még nem született. A magyarországi szocializmus korszakának képzőművészetével az utóbbi időszakban jelentős kiállítások, monográfiák, tanulmánykötetek foglalkoztak, amelyek mind-mind más aspektusból: egy alkotó életművén keresztül vagy egy közös stratégiát alkalmazó művészcsoport mentén próbálták meg értelmezi a korszakot.
A kiállításhoz kapcsolódó kötetben arra teszünk kísérletet, hogy hódmezővásárhelyi képzőművészek szemszögéből egy szűkebb és intenzívebb periódusra, az 1953 és 1970 közötti évekre koncentrálva bemutassuk az államszocializmus időszakán belül, hogy milyen kultúrpolitikai közegben jött létre és működött a vásárhelyi iskola, milyen alkotók dolgoztak ott, illetve hogyan jelentek meg az országos képzőművészeti szcénában, és milyen kérdéseket vetettek fel a művészetpolitikai vitákban. Mindezt azzal a szándékkal, hogy bemutassuk, hogy a hódmezővásárhelyi művészek – vagy ahogy Németh Lajos eredetileg elnevezte őket: a „hódmezővásárhelyi iskola” – milyen egyéni és közösségi stratégiák alapján járultak hozzá a korszak művészetéhez, és mi volt a jelentőségük a korszak kultúrpolitikája szempontjából.
Tóth Károly
A kiállítás létrejöttét és a könyv megjelenését az NKA támogatta.
Művek az 1950-es és 60-as évekből.
Erdős Péter, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc, Kurucz D. István, Kajári Gyula, Németh József, Szalay Ferenc, Szurcsik János, Zoltánfy István
Megtekinthető: 2023. december 11. – 2024. április 19.
A kiállításhoz kapcsolódan jelenik meg
Tóth Károly: Vásárhelyi iskola - a magyar újrealizmus című könyve.
Könyvbemutató: 2024. május 14. 17:00
Írók Boltja (1061 Budapest, Andrássy út 45.)
A vásárhelyi iskola néven ismertté vált művészcsoport fontos szerepet töltött be a hatvanas évek magyar művészetében, amely a szocialista realizmus sokkja után a realizmus megújításának lehetőségeit kereste. A vásárhelyi iskola ezen a néven sohasem állított ki együtt, de művészei tucatnyi kiállításon szerepeltek közösen, jellegzetes karaktert adva e korszak államilag is támogatott művészetének. A 20. század második felének magyarországi képzőművészetét vizsgáló művészettörténeti kutatás az utóbbi három évtizedben kevés esetben tett arra kísérletet, hogy a Kádár-korszak képzőművészetének teljes spektrumát feltárja és bemutassa. Sok esetben azt tapasztaljuk, hogy bizonyos irányzatok, művészcsoportok, tendenciák korabeli helyzetüknél erőteljesebben jelennek meg a kutatásban, mások viszont jelentősen alul vannak reprezentálva. Az utóbbi egy évtizedben fontos feldolgozások születtek, amelyek sokrétű elemzésekkel igyekeznek feltárni a korszakot, ám teljes, monografikus, a kulturális és művészeti élet minden szegmensét bemutató összefoglalás és értékelés még nem született. A magyarországi szocializmus korszakának képzőművészetével az utóbbi időszakban jelentős kiállítások, monográfiák, tanulmánykötetek foglalkoztak, amelyek mind-mind más aspektusból: egy alkotó életművén keresztül vagy egy közös stratégiát alkalmazó művészcsoport mentén próbálták meg értelmezi a korszakot.
A kiállításhoz kapcsolódó kötetben arra teszünk kísérletet, hogy hódmezővásárhelyi képzőművészek szemszögéből egy szűkebb és intenzívebb periódusra, az 1953 és 1970 közötti évekre koncentrálva bemutassuk az államszocializmus időszakán belül, hogy milyen kultúrpolitikai közegben jött létre és működött a vásárhelyi iskola, milyen alkotók dolgoztak ott, illetve hogyan jelentek meg az országos képzőművészeti szcénában, és milyen kérdéseket vetettek fel a művészetpolitikai vitákban. Mindezt azzal a szándékkal, hogy bemutassuk, hogy a hódmezővásárhelyi művészek – vagy ahogy Németh Lajos eredetileg elnevezte őket: a „hódmezővásárhelyi iskola” – milyen egyéni és közösségi stratégiák alapján járultak hozzá a korszak művészetéhez, és mi volt a jelentőségük a korszak kultúrpolitikája szempontjából.
Tóth Károly
A kiállítás létrejöttét és a könyv megjelenését az NKA támogatta.
Neon Galéria
HU 1065 Budapest
Nagymező u. 47.
2. emelet / 2nd floor
Nagymező u. 47.
2. emelet / 2nd floor
Hétfö – Péntek 14h – 18h
Monday – Friday 2pm – 6pm
Monday – Friday 2pm – 6pm