VARGA BERTALAN
KÉREM VIGYÁZZANAK, AZ AJTÓK ZÁRÓDNAK
Megnyitó: 2024. szeptember 10. 19:00
A kiállítást megnyitja: Farkas Viola művészettörténész
Megtekinthető: 2024. szeptember 11. – 2024. október 11.
Legújabb képeimnek tagolását, formai alakulását egy banális dolog is inspirálta: a 3-as metró ajtóin és ablakain használatos, gumigyűrűvel keretezett, lekerekített sarkú üvegek.
Az inspiráció nem is jó szó, inkább valami unalomig és észrevétlenségig megszokott napi látványra való hirtelen rácsodálkozás ez. Élményem lényege, hogy nincsenek önmagukban statikus formák és ezért minden látvány úton levést is jelent.
Számomra azonban a kiállítás címválasztásának ennél rejtettebb értelme is van, ami William Blake ismert soraihoz kötődik a Menny és Pokol házasságából:
De először ki kell irtani azt a nézetet, hogy az ember teste független a lelkétől; ezt a Pokol módszereivel fogom elvégezni, mert marószerekkel nyomtatok, amelyek a Pokolban egészséges és gyógyító hatásúak : leolvasztják a látszólagos felszínt, s feltárják az alatta rejlő végtelent.
Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek.
Mert az ember bebörtönözte önmagát, amíg végül mindent barlangja szűk hasadékain keresztül lát.
(Szenczi Miklós fordítása)
Itt mindegyik kép apró színbeli, érzetbeli különbségekkel operál, nemegyszer az érzékelhetőség határán. A kiállítás címét egyszerre szánom ironikusnak és önironikusnak, kicsit szembehelyezkedve a már mindenütt tapasztalható, harsány és csörömpölő, minden szempontból mértékvesztett és túlcsorduló vizuális világgal.
Varga Bertalan
BERTALAN VARGA
PLEASE MIND THE DOORS
Opening: 10 September 2024 7 p.m.
Opening speech: Viola Farkas art historian
Open: 11 September 2024 – 11 October 2024
The structure and formal development of my latest paintings were inspired by something really commonplace: the doors and windows of underground line M3 in Budapest, with their rubber framed glass panes, neatly rounded at the corners.
The term to be used here is not inspiration, but rather the feeling when something, familiar to the point of being utterly boring and unremarkable, suddenly strikes you with awe. The essence of my experience is that static forms as such do not exist, hence whenever you see something, it means you are travelling.
For me, however, this title has a more hidden meaning, resonating with William Blake's famous lines from The Marriage of Heaven and Hell :
But first the notion that man has a body distinct from his
soul, is to be expunged; this I shall do, by printing in the
infernal method, by corrosives, which in Hell are salutary and
medicinal, melting apparent surfaces away, and displaying the
infinite which was hid.
If the doors of perception were cleansed every thing would
appear to man as it is: infinite.
For man has closed himself up, till he sees all things thro'
narrow chinks of his cavern.
At the heart of each painting, there are subtle variations of colours and sensations, often on the edge of perceptibility. The title of the exhibition is intended to be both a joke and a joke on me, defining my position as being in silent opposition, facing the omnipresent din of visuality, disproportional and overwhelming in every and any sense.
Bertalan Varga
KÉREM VIGYÁZZANAK, AZ AJTÓK ZÁRÓDNAK
Megnyitó: 2024. szeptember 10. 19:00
A kiállítást megnyitja: Farkas Viola művészettörténész
Megtekinthető: 2024. szeptember 11. – 2024. október 11.
Legújabb képeimnek tagolását, formai alakulását egy banális dolog is inspirálta: a 3-as metró ajtóin és ablakain használatos, gumigyűrűvel keretezett, lekerekített sarkú üvegek.
Az inspiráció nem is jó szó, inkább valami unalomig és észrevétlenségig megszokott napi látványra való hirtelen rácsodálkozás ez. Élményem lényege, hogy nincsenek önmagukban statikus formák és ezért minden látvány úton levést is jelent.
Számomra azonban a kiállítás címválasztásának ennél rejtettebb értelme is van, ami William Blake ismert soraihoz kötődik a Menny és Pokol házasságából:
De először ki kell irtani azt a nézetet, hogy az ember teste független a lelkétől; ezt a Pokol módszereivel fogom elvégezni, mert marószerekkel nyomtatok, amelyek a Pokolban egészséges és gyógyító hatásúak : leolvasztják a látszólagos felszínt, s feltárják az alatta rejlő végtelent.
Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek.
Mert az ember bebörtönözte önmagát, amíg végül mindent barlangja szűk hasadékain keresztül lát.
(Szenczi Miklós fordítása)
Itt mindegyik kép apró színbeli, érzetbeli különbségekkel operál, nemegyszer az érzékelhetőség határán. A kiállítás címét egyszerre szánom ironikusnak és önironikusnak, kicsit szembehelyezkedve a már mindenütt tapasztalható, harsány és csörömpölő, minden szempontból mértékvesztett és túlcsorduló vizuális világgal.
Varga Bertalan
BERTALAN VARGA
PLEASE MIND THE DOORS
Opening: 10 September 2024 7 p.m.
Opening speech: Viola Farkas art historian
Open: 11 September 2024 – 11 October 2024
The structure and formal development of my latest paintings were inspired by something really commonplace: the doors and windows of underground line M3 in Budapest, with their rubber framed glass panes, neatly rounded at the corners.
The term to be used here is not inspiration, but rather the feeling when something, familiar to the point of being utterly boring and unremarkable, suddenly strikes you with awe. The essence of my experience is that static forms as such do not exist, hence whenever you see something, it means you are travelling.
For me, however, this title has a more hidden meaning, resonating with William Blake's famous lines from The Marriage of Heaven and Hell :
But first the notion that man has a body distinct from his
soul, is to be expunged; this I shall do, by printing in the
infernal method, by corrosives, which in Hell are salutary and
medicinal, melting apparent surfaces away, and displaying the
infinite which was hid.
If the doors of perception were cleansed every thing would
appear to man as it is: infinite.
For man has closed himself up, till he sees all things thro'
narrow chinks of his cavern.
At the heart of each painting, there are subtle variations of colours and sensations, often on the edge of perceptibility. The title of the exhibition is intended to be both a joke and a joke on me, defining my position as being in silent opposition, facing the omnipresent din of visuality, disproportional and overwhelming in every and any sense.
Bertalan Varga