2010 október / october

BERNÁTH/Y SÁNDOR
Muddy things I.

Bernáth/y Sándor a hetvenes évek közepétől a magyar neoavantgárd művészeti élet sajátos figurája. A szentendrei Vajda Lajos Stúdió autodidakta művészeit megismerve ráérzett, hogy a technikai tudáshoz képest az ötlet prioritást élvez. Provokatív, excentrikus megnyilvánulásai mellett ennek ellenére önmagát fejlesztve kitanulta a mesterséget is. Tájképek, parafázisok, majd fotóperformanszok és land art kísérletek után a fotórealista festészetben találta meg saját stílusát, melyet szocialista yrealistának nevezett el.

Fotó alapján mozdonyt, traktort, limuzint és kamiont festett. A képek homogén felületét festékszóró pisztoly alkalmazásával érte el, mely a hazai művészek körében akkor még nagyrészt ismeretlen volt.

Bernáth/y kritikai látásmódja először az Édesbrigád (1979) című sorozatán jelenik meg, mely párhuzamba állítható Lakner László és Fehér László ugyancsak brigádokat megörökítő festményeivel.

Képzőművészeti munkássága mellett Bernáth/y Sándor a hazai alternatív zenei életben is jelentős szerephez jutott, ugyanis a Bizottság Együttes alapító tagja volt. A kultikus zenekar a képzőművész tagok (Bernáth/y mellett fe Lugossy László, ef Zámbó István és Wahorn András) kiállításmegnyitóin is sokszor fellépett. Ezzel egyidőben, a nyolcvanas évek elején újságcímlapokat festett Bernáth/y, hogy így mutasson rá egyes hírek abszurditására. Ki ismer rájuk – Ki tud róluk? (1981) című festményén imitálva az újságok rossz nyomdai minőségét, a fotón szereplő alakok felismerhetetlenek maradnak örökre. Az újságfotókon kívül Bernáth/y ebben az időben meztelen nőalakokat is előszeretettel fest, mint ahogy az a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében lévő Csaptelep (1984), illetve a kiállításon szereplő Stég (1983) című képeken tapasztalható.

A Galeria Neon amellett, hogy fiatal képzőművészeknek nyújt bemutatkozási lehetőséget, kissé elfeledett, idősebb mestereket is felkarol. Pálos Miklós kiállítása után most Bernáth/y Sándor tárlatán olyan műveket láthatunk, melyek közül némelyik már évtizedek óta nem volt kiállítva.
(Zombori Mónika)