“Egy fotólabort konstruáltunk a műterem sarkába. Többen is érdekelve voltunk a dologban. Kokas támogatta az ötletet, és segített is, vagy inkább mi segítettünk neki. Ő jobban értett bármelykőnknél az ilyen munkához, mert az apja asztalos volt. Már addig is sokat fotóztam, főleg Csillát, a szoba kis részleteit, vagy a tihanyi művésztelepen a romos épületeket, de az előhívás, nagyítás problémás volt. ’81-ben készítettem egy fotó sorozatot. A padlásszoba ajtaját és a mosdót eltakartam csomagolópapírral, és vízben oldott fekete pigmenttel kaotikus vonalszövedéket festettem rá. Ez volt a háttér, amely előtt egy hasonlóképpen befestett aktot fotóztam különböző pózokban. 15-20 darab fekete- fehér fénykép készült. Sajnos a legjobb 6-7 képnek a negatívja elkallódott egy folyóiratban való megjelenésük után. Pedig ezt a munkámat fontosnak tartom. Az elképzelésem az volt, hogy a test a ráfestett kusza vonalak révén beleolvadjon a háttér vonalszövedékébe. Néhány embernek Arnulf Rainer fotó átfestései jutottak eszébe a munkámról, de én itt egyrészt nem a fotókat festettem át, másrészt a szándékaink is különbözőek voltak. Nekem is volt egy-két fotó átfestésem és átrajzolásom, de ezekben is inkább a tér érdekelt, a homogenizálása, vagy megszüntetése. Persze ezek inkább csak tapogatódzások, sejtések voltak, nem pedig konkrétan megfogalmazott program. A következő pár évben színes ceruzával készítettem többnyire aktokat, a fotó sorozatot tekintve mintának.
1976 és 1982 között meglehetősen sok aktot rajzoltam középiskolai és főiskolai elvárásokhoz igazodva. Szénnel, ceruzával, pasztellel, különféle modorban. Az egyik ilyen modor az volt, hogy kusza, kaotikus vonalháló által jelenítettem meg a látványt, amely egyfajta holisztikus attitűdöt kölcsönzött a rajznak.
Innen jött az ötlet, hogy ezt a vonalhálót a térben a testre és a háttérre rajzoljam. Fekete festékport vízben oldottam, és a háttérül szolgáló csomagolópapírt, majd a testet ecsettel a fent leírt módon befestettem. Ekképpen egybeolvasztva a testet a háttérrel egy bizonytalan téri látvány keletkezett, melyről fotósorozatot készítettem.”
Bernát András. 

Az eseményhez kapcsolódóan jelenik meg a Neon Galéria könyvsorozatának legújabb kötete.
Hajdu István: Lebegve a határon - Bernát András fotómunkái 1978-1983

A kiállítás és a könyv megvalósulását az NKA támogatta.