Kovács Lola
Forró tükör · Hot Mirror

Megnyitó · Opening: 2020.02.06. 19:00
Megnyitja · Opening speech: Ötvös Zoltán festőművész · painter
Megtekinthető · On view: 2020.02.07. - 2020.03.03.

A kiállítás fő vonulata két összefüggő festménysorozat. A "kvázi-portrék" egy része antik gemmák alapján készült, a címe Orpheus, (avagy emberek akiket nem ismerek). Az Orpheus sorozat az áttetsző drágakő vésetek festői megjelenítésén keresztül távolítja el a témát a realisztikus ábrázolástól, egy-egy domináns szín fénytöréseit használva. A másik sorozathoz antik és kortárs szobrokat használtam kiindulópontként, a különböző karaktereket egymáshoz hasonítva egy androgün arc kelt életre. Mindkét esetben az eredeti arcok egyszer már művészek által átformált - megformált megjelenítése érdekelt, és ezt dolgoztam fel a saját eszközeimmel, egy újabb helyzetben. A háttér gondolat tehát az, ahogyan a létező vagy már rég nem létező vagy sosem létezett arcok átalakulnak, és újra meg újra rajzolódnak. Egy nemrégiben végzett kísérlet során mesterséges intelligenciának azt a feladatot adták, hogy nem létező emberek portréfotóit generálja, és ezt remekül véghez is vitte, milliónyi áttanulmányozott arckép alapján. Ezek a “fotók” nyomasztóan igazinak tűnnek, ám mégis feleslegesek, az emberek felcserélhetőségét és sokszorosíthatóságát sugallják. Munkáimmal ezzel éppen ellentétes irányban és hatásokkal dolgozom, az emberi valóság az az energia, ami a hatalmas távolságok és radikális átalakítások után is megmarad. A festészet és bármely ábrázoló művészet a maga módján méltóan alkalmasabb a látvány megteremtésére, hiszen erre a művész eredendően kondicionált. Az egyetlen valóban élő lényt ábrázoló festmény a Majom (avagy Ifjúkori önarckép), az állati és emberi létformák elválaszthatatlanságát szembesíti a közös érzések tükrében.
Végül a címadó szobor, a legszemélyesebb munka. A tükör maga a látás, a külső befordítása, a belső kifordítása. Át lehet nyúlni az évezredeken, és friss tekintetek fogadnak, a személyes élet térben és időben milliárdnyira osztott és mégis végtelenül egyetlen.
Kovács Lola

The main body of artworks consists of two corresponding series. The ‘quasi portraits’ titled Orpheus ( or People I don’t know ) had been inspired by antique cameos. While creating these pictures I tried to remove the subject from realistic representation through the process of painting using the refractions of the primary colours dominating the translucent gemstones. The second series show an androgynous face that came to life as a result of matching different characters of antique and contemporary sculptures. In both cases I found the representation of the original faces formed by artists the most intriguing and taking one step further I have processed them with my own skill set and placed them into a new situation.
The concept was to establish the process in which human faces that are either existent or existed a long long time ago or never existed are being transformed and redrawn again and again. In a recent experiment AI was given the task to generate portrait photos of people who actually do not exist and after studying millions of faces it successfully came up with its own sets of humans. These ‘photos’ look grimly real yet they have no reason other than suggesting that humans can be multiplied and replaced. My works are taking the exact opposite direction showing that the energy which remains after radical transformations and huge distance spans is precisely the quality of humanness. Artists are inherently conditioned to create images through painting and any other visual art forms that provide much more appropriate solutions. The only picture at the exhibition that portrays a creature actually alive is titled Monkey ( or The Portrait of the Artist as a Young Person ) representing the inseparable nature of animal and human life forms mirroring common emotions.
Last but not least the sculpture titled Hot Mirror is the most personal piece. The mirror is vision itself, turning the inside out, the outside in. It is possible to reach beyond centuries and be greeted by a fresh look, our personal lives are split into billions in time and space yet merge into the infinite oneness.
Lola Kovács


A kiállítás megvalósulását az NKA támogatta.
The realisation of the exhibition was supported by the National Cultural Fund of Hungary.