Ötvös Zoltán

(1973, Budapest)

1999-ben festőként végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Dienes Gábor és Gaál József tanítványaként, majd 2011-ben DLA fokozatot szerzett, 2005 óta festészetet tanít. Képeinek stílusa meglehetõsen eltérõ, több festésmód, ecsetkezelési módszer alkalmazása jellemzi, sokszor akár egy festményen belül is. Nem dolgoz ki egységes, szisztematikus faktúrát, a sokszor kidolgozatlanság benyomását keltő felületek konfrontálásával stílustöréseket hoz létre. Képei figuratívak, könnyen beazonosítható elemek és élénk, intenzív színekből felépülő, sokszor jelzésszerűen minimálisra redukált, geometrizáló, szinte absztraktba hajló felületek keverednek egymással (Bíbor hajnal, 2005; Teniszpálya Moszkvába, 2007). Legtöbb képének témája a táj és városi helyszínek, melyeket a perspektivikus-illuzionisztikus megjelenítés helyett a festői technikákkal, textúrákkal való kísérletezés, az ecsetkezelés direkt láttatása jellemez. A formai és felületi redukció valószerűtlenné, emblematikussá, erõsen szimbolikussá teszi különös hangulatú, már-már szürrealisztikus képeit, melyeken néhol jelképszerű, asszociatív motívumok is feltűnnek (Bárány I-II., 2002; Petit Theatre, 2003.). Kísérletező jellegű művészete a látványfestészet, a valóságábrázolás, és a festményre mint önmagára való konceptuális utalás határán mozog.
(Márkus Eszter)

Zoltán Ötvös studied painting at the Hungarian Academy of Fine Arts as a student of Gábor Dienes and József Gaál and graduated in 1999. Received his DLA degree in painting in 2011, he has been teaching painting since 2005. The style of his pictures is not homogeneous, characterized instead by the use of various painting and brush-work methods, often within the same work. He does not elaborate a unified, systematic texture, but creates disruptions in style by confronting the surfaces that often give the impression of inconsistency or sketchiness. On his figurative images easily identifiable elements and brightly coloured surfaces often reduced to near abstraction blend with each other (Purple Dawn, 2005; Tennis Court in Moscow, 2007). Most of his paintings feature landscapes and cityscapes visualized by experimentation with painting techniques and textures, and by direct display of brush-work, instead of applying illusionary perspective. The formal and superficial reduction creates unrealistic, highly symbolic images of a somewhat surrealistic, strange atmosphere, in which sometimes emblematic motifs appear (Lamb I-II., 2002; Petit Theater, 2003). His experimental art fringes upon the spectacle, the painterly representation of reality, and the conceptual reference to painting itself.
(Eszter Márkus)