Bernát András

(1957, Törökszentmiklós)

Festészeti tanulmányait 1980-1986 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Kokas Ignác és Dienes Gábor voltak. A magyarországi újfestészet egyik meghatározó művésze. Következetes pályája az 1980-as években sötét hangulatú, kevés elemből építkező figurális képekkel indult, melyeknek fő motívumai a táj, az akt és architekturális elemek voltak. A melankolikus, lírai képeken az 1980-90-es évek fordulóján ezek a konkrét motívumok egyre inkább elvonttá váltak, olykor teljesen eltűntek, a felületi, formai szintézisre való törekvésben Bernát művészete egyre inkább absztrakt irányba fordult. Az 1990-es és 2000-es években készült organikus formanyelvű Objektum, és az egyenesekből építkező Tér tanulmány sorozatán a felületeken örvénylő, egymást keresztező formákból felépülő hullám- vagy kristályszerű, végtelenbe tartó struktúra alakult ki. Képeinek szinte monokróm felületén a szín tónusvariációiból kibontakozó formák a rájuk vetülő fényben, az egyedi technikai megoldások (mint a festékbe kevert fémpor) révén a mozgás érzetét keltik, a különböző irányú ecsetvonások találkozásából kialakuló geometriai helyzetekből elbizonytalanító térillúzió keletkezik. A magát absztrakt illuzionistaként jellemző művész képei a megfogható és a megfoghatatlan, az absztrakt és a tárgyszerű határán állnak.
(Márkus Eszter)


Munkácsy Mihály Prize-winning Hungarian painter. He studied at the Hungarian Academy of Fine Arts between 1980 and 1986 as a student of Ignác Kokas and Gábor Dienes. He is one of the most significant artists of Hungarian New Painting. His rather consistent career began with dark, figurative paintings of heavy atmosphere, built upon a few simple motifs, mostly landscapes, nudes or architectural elements. On these melancholic, lyrical pictures, at the turn of the 1980s and the 1990s, the actual motifs became increasingly more abstract, sometimes even disappearing: in the endeavour of pursuing formal and superficial synthesis, the art of Bernát turned to a non-figurative direction. On the organic-style Object and the straight-lined Space study series made in the 1990s and the 2000s, a wave-like or crystalline, whirling, infinite structure was formed by the intersecting forms and lines. On the almost monochromatic surface of his paintings an unsettling illusion of space arises from the encounter of opposing brush strokes, and through unique technical solutions (such as metallic powder mixed with paint), the shapes evolving from the variations of tone create a sense of movement. Bernát described his art as “abstract illusionism”: his works stand on the borderline between concrete and intangible, abstract and objective.
(Eszter Márkus)