Erdélyi Gábor

(1970, Budapest)

A Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott 1995-ben. Az akkoriban kibontakozó posztkonceptuális tendenciák szellemében festészete a táblakép klasszikus, hierarchikus értelmezését meghaladó analitikus felfogáson alapul. Művészetére jellemző a redukált, monokróm jellegű, megbontatlan, sík felületek alkalmazása, melyek azonban csupán kiindulópontot jelentenek az absztrakt kép fogalmának kritikai megközelítéséhez. Műveiben a kép hagyományosan elvont felületének tárgyiasítása sokszor ironikus, játékos gesztusokon keresztül történik a szobrászat térkezelő eszközeivel vagy a kép alkotóelemeire, például a pigment helyett a hordozó szövetére (mint az iparilag színezett selyem) irányított hangsúlyokkal. Több munkájában a képfelület és a perem, a festmény és a valós tér tradicionális viszonyának megbontásával foglalkozik. A sok esetben sorozatokban kibomló kísérletezésen keresztül azonban nem pusztán formai, tárgyi-fizikális, a festészet saját magára vonatkoztatható kérdéseit veti fel, képei metafizikai problémákra, transzcendenciára való indirekt utalásként, materializálódott metaforákként is értelmezhetők. 1999-ben szerepelt a 48. Velencei Képzőművészeti Biennálén. (Márkus Eszter)


Graduated from the Hungarian Academy of Fine Arts in 1995. In the spirit of post-conceptual tendencies evolving at that time, his work is based on an analytical approach to painting beyond the classical, hierarchical interpretation. His art features reduced, monochrome, undivided plain surfaces, which are only a starting point for a critical approach to the concept of abstract images. In his work, the objectification of the traditionally abstract surface of the painting is often elaborated through ironic, playful gestures with sculptural methods or by emphasising the physical components of the painting, such as the bearer fabric (e.g. industrially colored silk). In several of his works he deals with breaking the traditional relationship between the surface of the painting and the frame, or the painting and real space. Through these experimentations, often evolved in sequences, Erdélyi raises not only self-referential questions of painting, but his works can also be interpreted as materialized metaphors alluding to metaphysical problems or transcendental issues. In 1999 he exhibited at the Hungarian Pavilion of 48th Venice Biennale of Fine Arts.
(Eszter Márkus)